|
Bobbie,aki elveszett nyaraláskor
Wiree 2011.04.10. 09:58
Bobbie, az 1921-ben született fajtiszta - ám rövid farkú- skót juhászkutya Oregon államban élt gazdájával. 1923 nyarán elutaztak keletre, az otthonuktól mintegy 3500 kilométerre lévő Wolcottba, Indiana államban.
Itt történt a szerencsétlenség. Az ablakon át Bobbie észrevett néhány verekedő városi kutyát,ő sem akart kimaradni, így hát kiugrott a nyitott ablakon a többiek közé. Szerencsétlenségére a város büszke kutyáibetolakodásként vették a felbukkanását és valamennyien ellene fordultak. A csapat együttesen elűzte a menekülő Bobbie-t a városból, el a gazdájától és a biztonságo nyújtó autótól.
Bobbie gazdája kétségbe esett, de sikertelen kísérletet tett a kutya felbukkanására.Bobbie helyzete azonban még kétségbeejtőbb volt, mert a kutyafalka elszántan üldözte őt. Hogy móresre tanítsa. Bobbie az egész kutyafalkával nem vehette fel a versenyt, de erős, leleményes és találékony állat volt. Egyenként győzte le támadóit, amíg azok fel nem hagytak az üldözéssel. Ezek után Bobbie-nak más problémája akadt: fogalma sem folt arról, hogy hogyan jusson haza. A gazdája feladott már minden reményt, hogy megtalálja a kutyát és folytatta az utazást egy hosszú, kerülő úton Mexico felé. Nem volt kétséges, hogy a kocsi lehetetlen vállalkozás lenne.
Belső megvilágosodás
Bobbie számára csak egyetlen megoldás maradt: megatlálni a hazavezetőutat. A következő három és fél hónapban a jól dokumentált beszámolók szerint átgyalogolt Amerika egy részén, keresve az utat hazafelé. Habár 1500 kilométert tett meg csak 300 kilométerrel került hözelebb otthonához.
Aztán, mindha hirtelen világosság gyulladt meg volna a fejében, a hazavezető út egyértelművé vált előtte. Eddig csak csavargottkörbe a többi kutyával, egyszerre azonban, mint akit puskából lőttek volna ki, nyílegyenesen indult el a jó irányba, nyugat felé. Ettől a perctől kezdve habár még mindig igen nagy távolság választotta el az otthonától, az idegen környezet ellenére sem tévedt el többé. Egyesek szerint egy hét alatt egyhuzamban csaknem 800 kilométert tett meg Denver felé. Télen kelt át a Sziklás-hegységeken, hóban és fagyban, jéghideg folyókon és kietlen síkságokon át vezetett az útja. Egy alkalommal például az elszánt collie menekülés közben egy hídról a folyóba ugrott. Végül kimerülten, soványan, de egyébként egészségesen ért haza, Oregonba a gazdájához, hat hónappal azután, hogy azt hitte örökre elveszett. A nehézségek - a harc az éhség a és a hideg - sem feledték vele azt, ami mindennél fontosabb volt szááa: az otthonát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sziasztok!
Én is nagyon szeretem őket! :)
Kéne írni már újabbat... teljesen elfelejtettem ezt a modult! :S:O